Sára. Sári. Sárika. Saci.

"…Ezért soha nem tudok majd pasit fogni magamnak, és nem fognak szeretni a barátaim, meg a szüleim se, mert rájönnek, hogy én sajnos valaki egészen más vagyok. Persze fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet az a „valaki más”. Az igazi Dallos Saci gyerekkoromban észrevétlenül elveszett."

A zsidó menyasszony. Na de hol? Olvasás közben végig azon gondolkodtam, hogyan fog összejönni a regény címe a tartalmával.

Dallos (Singer) Sára budapesti pszichológiahallgató, egyedül él egy kis lakásban, van egy Trabantja, egy pár válás szélén álló szülője, egy zsidóságát tagadó nagymamája és híres ősei, akikről semmit sem tud, meg jó nagy adag bizonytalansága önmagában.

Már a könyv kezdő mondata pályára állítja a történetet: „Robi, Flóra pasija már rég kinézte nekem, és mindenre esküdött, hogy Belga lesz az igazi”. Innentől kezdve több mint 450 oldalon keresztül Saci pár- és identitáskeresésén visz végig az írónő. Kétszer is eljutunk vele együtt Izraelbe, de belátogatunk budapesti zsinagógákba és Babka nagymama otthonába, végig járjuk az Almássy teret és a Margit-hidat is. Megtapasztaljuk, hogy a világon tulajdonképpen mindenki ismer mindenkit, vagy ha ez mégsem teljesen lenne igaz, akkor is legalább a zsidóságon belül így van – idő és térbeli távolságtól függetlenül. Megismerünk egy csomó vallási szokást és szabályt, gyarapodik a szókincsünk jiddis és héber szavakkal; bepillantunk egy zártnak tűnő világba, ahol csupa nyitott embert találunk, és már-már new ages vallási kavalkádot, ahol minden egy(séges).

Nagyon tetszett a könyv! Már hetek óta szerettem volna valami lányosat olvasni, valami igazán jót! Ezért vettem ki a könyvtárból az Egy lányról c könyvet – amiről aztán hamar kiderült, hogy bár nagyon érdekes az írónő életútja, de nem pont erre gondoltam… A könyvtárban is hiába keringtem a polcok között, nem találtam semmi igazán a hangulatomhoz valót. A zsidó menyasszonyt, mint vallási identitás-kereső regényt választottam. És kaptam egy igazán jó lányregényt!

Jó volt az ismerős Budapesti környezetről olvasni, amiben Saci éli mindennapjait története első felében. Jó volt kicsit beleszeretni Belgába – aztán persze gyorsan megutáltam és már nem értettem Saci rajongását. Fárasztó volt a srác folytonos elégedetlenkedése, pökhendisége, az hogy fiatal kora ellenére azt gondolja, ő már mindent tud, amit a világról érdemes és mindenkit lenéz, aki másképpen gondolkodik, mint ő. Egy tipikus, buborékban felnőtt gyerek. Aztán később jött Baruch… Na van hozzá hasonló haverom – aki jó barátnak a legjobb a világon, mert hatalmas szíve van, de ostoba az a nő, aki beleszeret, mert nem tud lecövekelni egy valaki mellett, mert ő minden nőt imád, ő a NŐ-t imádja minden nőben. Azt a módot mégis sajnáltam, ahogyan az írónő kiírja őt a regényből. Végül pedig megérkezik valaki, aki már fel-feltünedezett a lapokon korábban, és meglett a címben említett menyasszony is :) A családi viszonyok is rendeződtek valamelyest. Ami nem derült ki, hogy mi is van Sárika édesapjával.

Bennem még sok kérdés maradt és befejezetlen gondolat (egyelőre). Hogy is van az, hogy a vallásos hithez hozzátartozik a drog? „Mindenki mindenkivel táncolt, jointokat adott körbe...” Vagy az, hogy férfi nélkül is meg kell állni a helyét egy nőnek, aztán Sára mégsem töltött egy napot sem anélkül, hogy legalább gondolatban ne lett volna férfival? Az sem világos, hogy akkor belefér-e vagy sem a zsidóság hitbéli felfogásába az, hogy bármely vallású legyen is az ember, mivel Isten Egy, ezért végső soron mindenki ugyanahhoz az Istenhez szól, ugyanő vele próbál kapcsolatot fenntartani? Nekem ez nagyon szimpatikus gondolat, de eddig azt tapasztaltam, hogy pont ettől veri ki a víz általában az egyistenhitű embereket.

[a két fotó a kitekinto.hu-ról származik]