2011. november 26., szombat

Konrád György: A látogató

Sűrű.
Sűrű a szavak és gondolatok szövevénye.
Sűrű a nyomor az utcákon, a lakások mélyén, az emberek lelkében.

(aki esetleg félbehagyná, ne tegye; olyan könyv, amit érdemes elolvasni, még ha lassan, átgondolva, megemésztve is minden szavát)

---
Maga a könyv nem regény, hanem leírás Konrád saját maga megélt tapasztalatairól, mint hivatali gyámügyintéző. Szépirodalmi igényességgel, sokszor naturalista, néhol már-már szürreális... Ír gyermekmegrontásról, anyagi érdek által hajtott örökbefogadásról, ahova a sokadik gyereket már nem engedi "kiutalni", érzelmi és testi nyomorúságról, prostituált lányról; ír Banduláékról és ír saját választásairól...!

Nehezen olvastam történetét: az író stílusában nem hogy feloldódtak a szavak, hanem valami sötét ragaccsá álltak össze. Undorodtam a könyvtől. De nem tudtam végleg félre tenni - csak egy-egy órára; aztán újra ott voltam vele a hivatalban, Banduláék lakásában, kergettem a kis vadállatot, vagy képzeletben szeretkeztem az utcalánnyal... A könyv utolsó oldala után csak a döbbenet volt társam. Hogyan tudta élni Konrád tovább az otthagyott életét? Hogyan tudott bemenni újra dolgozni, majd haza a feleségéhez? Hogyan tudott bármit is tenni, a történtek után?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése