2011. november 26., szombat

Jeruzsálem lánya

Női könyv. Középpontjában a fogamzásképtelenség - és még sok más: mesterséges megtermékenyítés, nőmozgalmak, abortusz, homoszexualitás, őszintétlenség, érzelmek és indulatok, barátság, gyermekek, kapcsolatok.
Az írónő áprilistól következő év novemberéig - szimbolikus kilenc hónapon - vezeti át az olvasót egy fiatal angliai pár, Liz és Ian, kapcsolatán - a jelen idejű cselekmények bemutatásával, a múltbeli események leírásával, majd a fejezetek zárásaként egy-egy bibliai nőalak történetének hozzáfűzésével.

Nagyon kíváncsian kezdtem hozzá a könyvhöz - szeretem a Femina-sorozatot (legalábbis az a néhány darab alapján, amit már elolvastam). Jó volna, ha rálelnék hasonló könyvsorozatokra még! A kb két hét alatt, míg a végére értem sokszor felkavart a könyv. Az a helyzet, hogy nem értek egyet a mesterséges megtermékenyítéssel, semmilyen indokkal nem tartom megalapozottnak a szükségességét - és mivel a pár mindkét tagjának súlyos problémái vannak a természetes nemiséggel, így bosszantott az, hogy ahelyett, hogy magukat és a kapcsolatukat rendbe tennék, inkább átcsúsztatják orvosi természetűvé a gondjaikat. Az egész történetet, és főleg Liz elfojtott gondoltai, érzelmei miatt, a már hazugságnak minősülő őszintétlenség hatja át.
Sokáig Dr. Marshall volt az egyetlen karakter, akit szimpatikusnak tartottam. Ő az egyetlen, aki megmondja a véleményét kertelés nélkül a fiatal nőnek, és aki valós segítséget próbál nyújtani neki (az őszinteségével és egy pszichiáter bevonásával). Aztán valahogy mégis együtt érző lettem Lizzel - onnantól kezdve, hogy az édesanyjával tölt néhány napot, valahogy kezdtem megérteni a karakterét. A férjéét nem - Iant rendkívül gyávának tartom. A női mozgalmat túl arrogánsnak és képmutatónak. A fejezetekhez fűzött bibliai utalásokat erőltetettnek.
Nem részletezem, amik miatt indulatos lettem sok helyütt - annyira kényes témák, és nem szeretnék senkit megbántani érzéseiben, aki a blogra téved és elolvassa ezt a bejegyzést.
Összességében tetszett a regény; pár év múlva valószínűleg leveszem még egyszer a polcról. Talán más szemmel látom majd, ami most felháborított.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése