
Ír gyermekkoráról, sokszor összeköti lánya, Linn életét a saját kiskori élményeivel. Sokat ír Ingmar Bergmanról, szerelmükről, annak utóéletéről, a közös forgatásokról. Ír színházi próbáiról, főleg Ibsen Nórájáról. Ír hollywoodi tapasztalatairól. És mindezeket sokszor úgy említi, mint azok a dolgok, melyeket ahelyett tesz, hogy a lányával lenne; mint azok a dolgok, melyek elrabolják idejét - de amikről nem mondhat le mégsem, mert tudja, hogy ha nem követné az álmait, a késztetéseit, akkor nem lenne az az ember, aki; és akkor nem tudna jó anyja lenni Linn-nek. Így marad az örökös bűntudat.
Ezt is szerettem olvasni, mint a Választásokat! Nagyon barátságos és őszinte hangnemben ír; keverednek itt is a leíró részek, a naplószeletek és a filmszerű jelenetek.
Nagy kedvet kaptam elolvasni a Nórát, Liv-ről életrajzi regényt, és Linn-től is tervezek olvasmányt 2012-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése