...és megint Liv Ulmann

Kicsit összecseng a két könyv: a korábban olvasott Választások, és a most befejezett Változások. Így utólag azt gondolom, hogy a Változásokkal érdemes kezdeni - ez inkább életrajzi jellegű, míg a Választások egyszerre van az íráskori jelenben és tekintget vissza a múltba, mindez pedig élete egyik kiemelkedő szakasza köré fűzve, amikor az UNICEF képviseletében Liv nyakába vette a világot.

Ír gyermekkoráról, sokszor összeköti lánya, Linn életét a saját kiskori élményeivel. Sokat ír Ingmar Bergmanról, szerelmükről, annak utóéletéről, a közös forgatásokról. Ír színházi próbáiról, főleg Ibsen Nórájáról. Ír hollywoodi tapasztalatairól. És mindezeket sokszor úgy említi, mint azok a dolgok, melyeket ahelyett tesz, hogy a lányával lenne; mint azok a dolgok, melyek elrabolják idejét - de amikről nem mondhat le mégsem, mert tudja, hogy ha nem követné az álmait, a késztetéseit, akkor nem lenne az az ember, aki; és akkor nem tudna jó anyja lenni Linn-nek. Így marad az örökös bűntudat.

Ezt is szerettem olvasni, mint a Választásokat! Nagyon barátságos és őszinte hangnemben ír; keverednek itt is a leíró részek, a naplószeletek és a filmszerű jelenetek.

Nagy kedvet kaptam elolvasni a Nórát, Liv-ről életrajzi regényt, és Linn-től is tervezek olvasmányt 2012-re.

Liv Ullmann: Választások

Liv Ullmann norvég színésznő, akinek második férje, az (el)ismert Ingmar Bergman volt. Kétszer jelölték Oscar-díjra, egy lánya van, Linn. Több könyvet is írt - nekem ez az első, amit tőle olvastam. A fülszöveg alapján azt lehet gondolni, hogy elsősorban a UNICEF első női nagyköveteként megéltek krónikája ez az írás, de ez jóval több annál, és több mint magánéleti választásainak összegzése: vallomás a legbensőbb érzéseiről, gondolatairól, pillanatképek nem csak az ő, hanem a hozzá legközelebb állók életéből.

Beenged a színházi próbatermekbe, az interjúiba, beszélgetéseibe volt férjeivel és szeretőjével, kislányával eltöltött idejébe, utazásaiba, belső monológjaiba, vívódásaiba a szeretett férfi, önmaga, lánya és a világ közti őrlődése miatt. Elvezet többek között Kolumbia, Haiti, Szomália, Etiópia nyomorába, az éhezőkhöz, a politikának, a természet erőinek kiszolgáltatott emberekhez. Az újszülöttnek életet adó anyához, aki könyörög, hogy valaki vegye magához gyermekét, mert nála úgyis éhen halna, az öregasszonyhoz, aki mogyoróval etet az út szélén egy kislányt és a kíváncsian mellettük guggoló Linn szájába is betöm néhány darabot, a betegekhez, a reménykedőkhöz, és azokhoz, akik már lemondtak az életről.

Szerettem olvasni. Felkavaró - van-e olyan ország a Földön, ahol ne lehetne nyomort találni? Őszinte - Ullmann beavat párkapcsolati és szülői mindennapjaiba, azok minden örömével és kétségével és igen, választásaival. Érdekes - fejezetről fejezetre változik a színhely, a stílus - leíró részek, majd párbeszédek, önmonológok.

Most olvasom tőle a Változásokat. Az összeszedettebb - a kettő által egy érett nőt látok, aki sok hibát elkövetett, és milyen hétköznapi tévedéseket! Na, ő tényleg az a szomszéd lány típus :) Ő általa is mesésnek látott karrier, ami a norvégiai Trondheimből egészen New Yorkig és Los Angelesig vezet, majd az UNICEF-fel egészen másfajta utakra - mégis ugyanaz a hétköznapi boldogság és fájdalom, ugyanazok a kérdések, mint nálam, nálad...!

Egy kis szépség a könyvből a végére:

"Isten Afrika szarvát sivatagnak teremtette. De a homokból virágok nőttek: az itt élő emberek."

Szabó Magda: Az őz

Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyikolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is.

Nehéz erről a regényről írnom. Szerettem Esztert. Kegyetlenségével, hidegségével, őrült játszmáival együtt. Talán mert helyzeteiben mintha magamról olvastam volna. Sokat sírtam az utolsó oldal után.

Még kellene egy kis ülepedési idő és újraolvasás. Lehet, hogy megteszem 2012-ben és akkor kanyarítok egy rendes blogbejegyzést a regényről.

gyorsjelentés

Ezeket olvastam el az utóbbi két hétben:
Konrád György: A látogató
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Szabó Magda: Az őz
Fedezd fel az iszlámot

Most nincs kedvem írkálni.
Majd pótolom, legalább a párbajjal érintettet.

Jeruzsálem lánya

Női könyv. Középpontjában a fogamzásképtelenség - és még sok más: mesterséges megtermékenyítés, nőmozgalmak, abortusz, homoszexualitás, őszintétlenség, érzelmek és indulatok, barátság, gyermekek, kapcsolatok.

Az írónő áprilistól következő év novemberéig - szimbolikus kilenc hónapon - vezeti át az olvasót egy fiatal angliai pár, Liz és Ian, kapcsolatán - a jelen idejű cselekmények bemutatásával, a múltbeli események leírásával, majd a fejezetek zárásaként egy-egy bibliai nőalak történetének hozzáfűzésével.

Nagyon kíváncsian kezdtem hozzá a könyvhöz - szeretem a Femina-sorozatot (legalábbis az a néhány darab alapján, amit már elolvastam). Jó volna, ha rálelnék hasonló könyvsorozatokra még! A kb két hét alatt, míg a végére értem sokszor felkavart a könyv. Az a helyzet, hogy nem értek egyet a mesterséges megtermékenyítéssel, semmilyen indokkal nem tartom megalapozottnak a szükségességét - és mivel a pár mindkét tagjának súlyos problémái vannak a természetes nemiséggel, így bosszantott az, hogy ahelyett, hogy magukat és a kapcsolatukat rendbe tennék, inkább átcsúsztatják orvosi természetűvé a gondjaikat. Az egész történetet, és főleg Liz elfojtott gondoltai, érzelmei miatt, a már hazugságnak minősülő őszintétlenség hatja át.
Sokáig Dr. Marshall volt az egyetlen karakter, akit szimpatikusnak tartottam. Ő az egyetlen, aki megmondja a véleményét kertelés nélkül a fiatal nőnek, és aki valós segítséget próbál nyújtani neki (az őszinteségével és egy pszichiáter bevonásával). Aztán valahogy mégis együtt érző lettem Lizzel - onnantól kezdve, hogy az édesanyjával tölt néhány napot, valahogy kezdtem megérteni a karakterét. A férjéét nem - Iant rendkívül gyávának tartom. A női mozgalmat túl arrogánsnak és képmutatónak. A fejezetekhez fűzött bibliai utalásokat erőltetettnek.
Nem részletezem, amik miatt indulatos lettem sok helyütt - annyira kényes témák, és nem szeretnék senkit megbántani érzéseiben, aki a blogra téved és elolvassa ezt a bejegyzést.
Összességében tetszett a regény; pár év múlva valószínűleg leveszem még egyszer a polcról. Talán más szemmel látom majd, ami most felháborított.

egy életútról

Egy angliai kisvárosból származó lányból hirtelen nővé érett, majd feleséggé, anyává és elismert íróvá vált asszony önéletrajzi írása ez a könyv. Regénynek semmiképp sem nevezhető, és bár én nem láttam a hasonló című filmet (Egy lányról), de azt sejtem nincs túl sok köze a kettőnek egymáshoz - leginkább inspiráló lehetett a producer és a forgatókönyvíró (Nick Hornby) számára Barber kamaszkori kapcsolata  egy igazi kalandorral (csalóval!).

Édesapja hivatalnok, édesanyja beszédtechnika tanár volt színészi ambíciókkal, melyekkel ő maga nem ment sokra, de egy szem gyermekét erőszakkal (is) próbálta a színészi pálya felé terelgetni; amit Barber saját bevallása szerint rühellt, viszont nagyon jót tett visszahúzódó természetének. Olvasás közben végig kísérhetjük Lynn életét egészen kisgyermekkorától, a szerencsétlen első kapcsolatán  és a Penthouse magazinnál eltöltött éveken át, egészen házasságáig, párja betegségéig és írói (riporteri) sikereiig.

Érdeklődéssel olvastam az amúgy igen száraz önéletírást. A második fejezet alapján készült filmet pedig igyekszem megszerezni - nagyon jókat hallottam, olvastam róla; és kíváncsi vagyok mit hoztak ki belőle. Számomra nem volt különösebben megrázó az első szerelmének története - ha nem hallok a filmről korábban, egészen lényegtelen epizódnak tartanám az életéből. Nem mondom, hogy nem befolyásolta életvitelét és döntéseit, de írás közben nem lamentált sokat csalódásán, a szerzett (lelki)sebeken; a találkozók, utazások és a kettős élet leírása sem részletes. Ezek miatt én csak a könyvből nem érzem át a történtek súlyát.

[könyvborítónak azért nem a magyart választottam, mert az inkább a filmhez kötődik, míg a régi angol nyelvű kiadásén egyszerűen Lynn egyik fotója szerepel]

miért ő az első?

http://konyvmolyparbaj.blogspot.com/2011/11/cseveges.html - avagy hogyan választottam ki a listáról az első könyvet, amit elolvasok (Nincs kilincs)?

A Nincs Kilincs a "B" listámról való. Ezen a listán csupa olyan könyv van, ami nincs ott a könyvespolcomon. És mivel pár évig nem voltam könyvtárba beiratkozva (egészen a közel múltig), így ezek a könyvek valóban a tartalékos szerepét játszották - viszont kb két hete beírtakoztam a központiba, és gyorsan kivettem a leginkább vágyott két könyvet a "B" listámról. A kettőből az egyik, a kihívás keretében elolvasott első könyv lett - mert az érdekelt a leginkább.

Úgyhogy a választásomban elsősorban a szabadság volt a fő szempont, amit a könyvtár nyújt: a saját könyvespolcomtól való elszakadás lehetősége.
---
Ja! És én olvasgatom a résztevevők blogját (és láthatóan a központit is!) - mindig megnézem, milyen friss bejegyzések születnek - persze nem tudom mindet elolvasni, de a címek alapján igyekszem kiválogatni az engem valószínűleg érdeklőket.

Nincs kilincs

Szilágyi Gyula könyve a mai hazai pszichiátria és az azt működtetők és ellátottak helyzetéről - és mégsem mai, hanem 2004-es, hiszen azóta jelentős változások történtek az egészségügyben - mindig van lejjebb.

Szilágyi Gyula szociológus végzettségű, de szociális munkásként hajléktalanná vált nőket próbál(t) többed magával visszavezetni a társadalomba (hogy ma is ezzel foglalkozik-e, nem tudom). (Több)kevesebb sikerrel. Aztán egy nap arra jutott, megnézi belülről, mi megy egy pszichiátrián - magára vett tehát egy képzelt hajléktalan identitást, küllemileg is beöltözött és - mint Mátyás király - álruhában beférkőzött az azóta már bezárt Lipót mezei kórházba (hosszú nevén Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, OPNI).

Két dolog miatt szerettem volna már rég elolvasni ezt a könyvet. Az egyik ok teljesen személyes: magam is dolgoztam a kórházban, adminisztratív részlegen,  beteggel csupán a folyóson találkoztam, az osztályokra csak mint "látogató" mentem be néha, váltani egy-egy mondatot kedvesebb kolléganőimmel. Így a betegfelvétel és az ellátás mikéntjéről nem sokat tudtam. Az osztályok lepusztult állapotát láttam, a leterhelt orvosokat és nővéreket is (sajnos ez a fajta munka hasonlóan lepusztulttá (mint a fizikai környezet) és hajszolttá (mint a betegek) teszi a dolgozókat is; arról nem is beszélve, hogy mekkora fizetés mellett kell naponta helyt állniuk). Hallottam sztorikat, sajnos néha az orvosokról is, meg a gyógyszercégekről - de jobb dolgom is volt, hogy a gépezet működését behatóbban tanulmányozzam. Aztán a hazai egészségügyi rendszer átszervezése okán az Intézetet bezárták, a betegek közül, akit tudtak, átmentettek más kórházba, a többieket mai napig látom a Széll Kálmán tér környékén, mások arról mesélnek, hogy a Népligetnél is fellelhetőek és gondolom, még országszerte sok helyütt. Nincsen családjuk és más emberi kapcsolatuk, vagy azok már nem tudnak (akarnak) részt vállalni az életükben, a problémáikban - így ellátatlanul, hajléktalanként tengődnek. Egy részüket ambulánsan ellátják ugyan vagy önfeláldozóbb természetű orvosaik ellátják őket a téren, kvázi saját kontójukra állva a gyógyszereket...

Na, de a könyvhöz visszatérve! A másik ok, ami miatt elolvastam, az pedig egy kérdés volt: miért záratja be magát valaki mentálisan egészséges önszántából egy pszichiátriai osztályra, miért vállalja magára annak minden veszélyét (gyógyszerek hatása, szabadulás előre nem látható ideje, környezeti hatás)? Erre a kérdésre a könyv legelején válaszol Szilágyi. Ahogy ő mondja, a pszichiátriai betegségben szenvedő hajléktalan nőket, akiket sikerült bejuttatni osztályra, rendre ugyanolyan vagy rosszabb állapotban kapta vissza, mint mielőtt bevonultak. Tehát a pszichiátriai kezelés hatástalanságának próbált utána nézni.

A könyv rendkívül érdekes - több kérdés mentén tárja fel a zárt osztályok belső világát: saját feljegyzései, orvosokkal, betegtársakkal folytatott beszélgetések által, közben saját maga, mint narrátor általános és tudományos információkkal segíti az olvasót a rendszer átlátásában (pszichiátria hőskora, analízis, farmakológia). Nem lövöm le az író saját tapasztalatait - úgyhogy inkább arról írok, hogy mi az, amit hiányolok a könyvből.

A végét. Hiányzik a negyedik fejezet. Vajon nem szánt negyedik, záró fejezetet Szilágyi? Vagy valamilyen okból elmaradt? Hiányolom az egész empirikus kutatás konklúzióját: a szociális munkás tevékenysége szempontjából változtatott-e bármit e néhány hét? tud-e jobban/ új fajta módszerrel segíteni a hajléktalanokon? saját életében mit jelent ez az álruhás időszak? a néhány napig szedett gyógyszereknek volt-e rövid(közép, hosszú)távú hatása?

A könyv  - véleményem szerint - kulcsmondatával zárom bejegyzésem:

"Persze hangulatjavítótól még senki sem talált munkát magának, de így legalább nem fog szenvedni attól, hogy húsz-huszonöt "szorgosan és becsülettel lenyomott év" után egyszerre nem kell senkinek, vagy hogy tizenöt évnyi házasság után a felesége összeáll egy vasúti kalauzzal, és két gyermekét otthon felejtve, elmegy világgá." (13.o.)

"A" és "B" lista

A Km. Párbajban az "A" lista könyvei, melyek a saját könyvszekrényemből valóak:

1. Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben
2. Sara Maitland: Jeruzsálem lánya
3. Erich Segal: Szerelmi történet
4. Liv Ulmann: Változások
5. Liv Ulmann: Választások
6. Chaim Potok: Óvilági emberek
7. Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom
8. Tahar Ben Jelloun: A szentséges éjszaka
9. Agatha Christie: Gyilkosság az Orient Expresszen
10. L.B. Singer: A lublini mágus

A "B" lista általam olvasni és birtokolni vágyott könyveket tartalmaz - amennyiben az "A"-ból unom valamelyiket, akkor ezek közül cserélek majd:

1. Szabó Magda. Őz
2. Szilágyi Gyula: Nincs kilincs
3. Germanus Gyula: Allah akbar
4. Emil Ajar: Előttem az élet
5. Chaim Potok: Kezdetben
6. Lynn Barber: Egy lányról
7. Khaled Hosseini: Papírsárkányok
8. Robert Manasse: Kiűzetés a pokolból
9. Oriana Fallaci: Insallah
10. Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

kezdő

A blogot a moly.hu-n (is) meghirdetett kihívás: a Könyvmoly Párbaj II. ihlette.
(korábban többször próbálkoztam blogolással, mindegyik hamvába halt - de most itt egy újabb lehetőség)

A párbaj központi blogjának linkje:
http://konyvmolyparbaj.blogspot.com/