Görbe utakon

Édesanyám könyvespolcán anno ott figyelt Agatha Christie összes regénye abban a régi, puha fedeles citromsárga kiadásban. Én csak néhány tv változatát láttam egy-egy történetének; az sosem jutott eszembe, hogy elolvashatnám őket én is. A sok költözés közben megfogyatkoztak a sorozat darabjai; most pedig legjobb tudomásom szerint, bátyámnál van, ami megmaradt. Legelső Christie könyvem a Tíz kicsi néger volt - a lakótársnőmtől kértem kölcsön, kb egy éve. Azóta elolvastam néhány írását; kedvenceim Miss Marple történetei.

A ferde ház szereplői egy kiterjedt család tagjai (testvér, sógor-sógornő, szülők és egy ifjú feleség), akik a nagyapa (a család feje, irányítója és a vagyon őrzője) kérésére és parancsára laknak együtt egy három lakrészes házban. Ennek beceneve a ferde ház, melynek lakói saját bevallásuk szerint is görbék. Az idős családfő egy napon mérgezés következtében meghal - a gyilkos pedig, bizton gyaníthatóan, a rokonok közül való. Na de ki is ő? A gyilkos személyének kiderítésében az egyik unoka udvarlója van a Yard segítségére, mint beépített ember.

Ezt a krimit csupán azért olvastam végig, mert tudni szerettem volna, hogy akire tippelek, valóban ő a gyilkos-e. Egyébként nem volt érdekes - túl kacifántos volt a történet, és viszonylag egyértelműen kitalálható, hogy ki követte el a bűntettet és miért. Agatha azt írja a regény bevezetőjébe, hogy neki ez a kedvence és sokat várt, míg papírra vetette és átnyújtotta olvasóinak. Nálam maradt Miss Marple a befutó.