Szerettem olvasni!
A '70-es években az írónő interjút készített az NDK-ban elő lányokkal, fiatal nőkkel és asszonyokkal és egy 92 éves öreg hölggyel is. Az interjúk valójában irányított beszélgetésnek tűnnek, ezt erősíti az is, hogy nem kérdezz-felek formában vetette papírra ezeket az írónő, hanem egy-egy folyamatos szöveggé szerkesztette a beszélgetéseket.
Alapvetően a gyermekkorról, iskolázottságról, családi állapotról, munkáról, előmenetelről, szexualitásról tehetett fel kérdéseket. Sok helyen előkerül a vallás, hit, Isten (legalábbis előzetes várakozásaimhoz képest sokszor; én '84-es születésű vagyok, leginkább sablonokban gondolkozom a szocializmusról, így annak a hitélettel kapcsolatos felfogásáról is). A kor politikai felfogása, eszmei áramlata erőteljesen átsüt a leírtakon, de szerintem ez semmit sem von le az értékéből!
Számomra élvezetes volt megismerni a közvetlenül a születésem előtti időkben felnőtt nők életfelfogását, megismerni élettörténetüket. Az idősebbek világháborún (akár mindkettőn), politikai korszakokon átívelő életútja különösen érdekes volt. Mivel három nap alatt olvastam végig, így eléggé összemosódnak az életek - néhány héten belül újra el kellene olvasnom, hogy szétbogozzam a szálakat és érdemben ki tudjak emelni számomra hangsúlyosabb részeket.
Ehelyett most egyetlen idézetet teszek be a boldogság természetéről, ahogyan Doris, a 30 éves tanítónő látta:
Sok olyan mondat hangzik el az interjúalanyok szájából, melyeket mai nők is nagy valószínűséggel elmondanának. Szerintem jó volna napjainkban is egy hasonló kötetet összetenni: könnyen rögzíthető lenne a mostani miliő és benne a XXI. századi nő.
És még egy, ami nekem fontos a könyvből. Néhány éve ébredtem rá, hogy sokszor az volt a bajom, hogy úgy éreztem, egyedül vagyok a problémáimmal; azt gondoltam, akkora hatalmas és megoldhatatlan dolgok, megválaszolhatatlan kérdések állnak előttem, amelyektől nekem végem. Megsemmisítenek, elsorvasztanak. De idővel beláttam, hogy nincs olyan kérdés, amit előttem valaki ne tett volna már fel, nincs olyan probléma amibe valaki ne botlott volna bele - így valószínűleg vannak válaszok és megoldások is! Ez a könyv pont ebben erősít meg, és arról, mennyire fontos, hogy néha megosszam gondolataimat, problémáimat másokkal! Hiszen lehet, hogy három mondattal megoldja más azt, ami nekem hónapok óta nem ment. Ebben a könyvben több minden visszaköszönt, amiben nekem is részem volt, volt, amit ugyanúgy csináltam, mint a egyik fiatal feleség. Más a kor, más a környezet, de az egyes életek igen hasonlóak tudnak lenni...
Zárásként adok még egy idézetet:
"Milyen társadalmat építünk mi? Hiszen az embernek vannak álmai is. Megszületünk és álmodni kezdünk" (78. o. Ruth)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése